Levetkőzött szokások – 2. rész

Levetkőzött szokások – 2. rész

Úgy gondoltam, a következő bejegyzésem legyen most egy kis könnyed leírás, mely folytatása annak, hogyan is formálódok, mind testileg, lelkileg és szellemileg az idegen földön töltött hónapok alatt. Az előzőekben kitértem a smink használat leredukálására, szót ejtettem a magassarkú cipők rémálmáról, azaz a kifejezetten meredek macskaköves toszkán utcákról, valamint a kávé függőségem tompításáról. Továbbá természetesen az olasz nyugodtság eléggé ragályos tud lenni, aminek köszönhetően sikeresen napról napra megszabadulok az otthon szerzett mágneses képességemtől, melyel úgy vonzottam magamhoz a stresszt, ahogy a csupros méz Micimackót. Continue reading “Levetkőzött szokások – 2. rész”

Áprilisi vigasságok

Lassan már feltűnően sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Hallgatásomnak nincs különösebb oka, mint, hogy bele vetettem magamat az egyetem és a mindennapok rejtelmeibe. Illetve új laptopot kezdtem el használni, amire átmentettem a régi fájljaimat, a régiről pedig töröltem ezeket, hogy a csigalassúság után elérjem legalább a lajhár szintet. Continue reading “Áprilisi vigasságok”

Levetkőzött szokások – 1. rész

Levetkőzött szokások – 1. rész

Lassan egy fél éve már annak, hogy elkezdtem a tanulmányaimat Olaszországban. Akik Eramuson töltöttek egy félévet az otthonuktól távol, már valószínűleg haza tértek és ott folytatják, ahol távozásuk előtt abbahagyták. Tapasztalatokkal gazdagodtak, megismerkedtek egy másik kultúrával, nyelvel, ami jól fest majd az önéletrajzukban is. Bár nem vagyok az ő helyzetükben és nem tudom mennyire mélyültek el lelkileg, fizikailag vagy mentálisan a hat hónapos utazás rejtelmeiben, abban biztos vagyok, hogy ők másképpen tekintenek a jelenre és a jövőre is, mint például én. Continue reading “Levetkőzött szokások – 1. rész”

Makacsnak lenni nem mindig kifizetődő

Makacsnak lenni nem mindig kifizetődő

Azért kezdtem el írni a blogot, hogy kiadjam azt, ami bennem van, akár öröm, akár szomorúság, de valahogy, amikor a leginkább szükségem lett volna erre, teljesen megfeledkeztem róla. Egy hét magamban való őrlődés után most először gyulladt fel a villanykörte a fejemben, hogy ugyan eddig miért burkolóztam megint inkább csendbe. Talán túlságosan is személyes a téma, ahhoz, hogy a nagyközönség elé tárjam. Ellenben, hogy mire jöttem rá e pár viharos, majd csendes nap után, nyugodtan közhírré tehetem, hisz csupán általános tanulság. Continue reading “Makacsnak lenni nem mindig kifizetődő”

Egy csipetnyi olasz konyha

Bevallom nem vagyok egy konyhatündér, noha nem azért, mert nem szeretek főzni. Inkább úgy mondanám, hogy nekem a sütés az, ami jobban kézre áll. Imádom bekeverni a különféle torta és muffin alapokat. Nézni őket, ahogy felemelkednek és aranybarnára sülnek a sütő melegében. Minden édességem elkészítésekor igyekszek egy kis kreativitást is belevinni az alkotásba. Talán nem sikerül olyan profin kidekorálni őket, mint egy cukrásznak, de mégsem vagyok csalódott. Úgy szépek, ahogy vannak. A főzésben, ugyanakkor ezt a fajta lazaságot sosem tudtam elérni. Continue reading “Egy csipetnyi olasz konyha”

After “the dreams come true”

After “the dreams come true”

Bizonyos szempontból szerencsésnek mondhatom magamat. A világon azon emberek közé tartozom, akik pontosan tudják, hogy mit szeretnének csinálni a szakmai életben. Amikor az általános iskola utolsó évében el kellett döntenem, merre és mivel szeretnék tovább tanulni, egy percig nem voltak kételyeim. Kémia. Elég keményen végig küzdöttem magamat a gimnázium 4 évén, de semmi és senki nem tudott eltántorítani. Continue reading “After “the dreams come true””

Meglépni azt a bizonyos elhatározást…

Meglépni azt a bizonyos elhatározást…

Régóta tervezem, hogy azt a hatalmas gondolat – rengeteget, ami a fejemben van, papírra vetem. Emlékszem kisebb koromban kaptam a szüleimtől egy, amolyan újságíróknak való szettet karácsonyi ajándékként. Volt benne egy írógép, egy fényképezőgép és még valami, ami talán nem is volt annyira fontos, hogy emlékezzek rá. Sohasem gondolkodtam el rajta, vajon miért pont ezt választották nekem. Azon viszont igen – még pedig abban a pillanatban, ahogy elkezdtem ismerkedni a tárgyakkal -, hogy mi van akkor, ha egyszer írni fogok. Continue reading “Meglépni azt a bizonyos elhatározást…”