Ki rejtőzik a Lelked jegyzetei mögött? Interjú Perepelica Claudiával / Who is behind the Notes of your soul? Interview with Claudia Perepelica

Ki rejtőzik a Lelked jegyzetei mögött? Interjú Perepelica Claudiával / Who is behind the Notes of  your soul? Interview with Claudia Perepelica

Please scroll down for the english version!

Miután újra elszántam magamat, hogy igenis képes vagyok az írásra és igenis meg tudom szólítani az embereket, úgy döntöttem lesz néhány posztom azon személyekről, akik segítségemre voltak, mint állandó motivációforrások.

Lassan már senkinek nem kell bemutatnom Perepelica Claudiát, a Fashion Capital blog szerzőjét. Bevallom én sajnos csak pár hónapja találtam rá az instagram által felajánlott fotók között, de azóta 2 nap alatt kiolvastam az idén megjelent könyvét, valamint személyesen is sikerült megismerkednem vele.

Continue reading “Ki rejtőzik a Lelked jegyzetei mögött? Interjú Perepelica Claudiával / Who is behind the Notes of your soul? Interview with Claudia Perepelica”

Give a smile with an advent calendar

Give a smile with an advent calendar

Please scroll down for the english version!

Idén kiváltképpen a felszínre tört bennem a karácsony iránti szeretetem. Nálam sohasem kezdődik elég korán az évnek ezen időszaka. A fa ugyan még nem áll a nappali közepén, a bejárati ajtón azonban már díszeleg a saját készítésű koszorú. A házhoz vezető pár lépcső melletti csupasz bokor tövében pedig ott csillognak-villognak a Flying Tigerből beszerzett Mikulást váró táblácskák. Continue reading “Give a smile with an advent calendar”

Az örök csendesség, a táncoló gyertyafények

Az örök csendesség, a táncoló gyertyafények

Az idejét nem tudnám megmondani, mikor tartózkodtam az évnek ezen szakaszában a szülővárosomban. Valahogy mindig, minden mást fontosabbnak tartottam, ami némi kivetnivalót ébreszt a lelkemben.

A piac emberekkel tömött, virágokkal és mécsesekkel zsúfolt standjai között állok. Karomon az a két csokor krémszínű virág, amelyet az imént nagymamámmal vásároltunk. Hirtelen felindulásból az orromhoz emelem őket és megérzem gyerekkorom egyik fájdalmas, könnyes arcokkal teli emlékeit idéző illatát. Eljött a halottak napja és nekem hiányzott. Hiányzott, hogy ott legyek, ahol lennem kell. Hiányzott, hogy érezzem a pillanatnyi csendet. Hiányzott, hogy megálljon a mindennapi élet és engedjem, hogy legördüljön az arcomon az a könnycsepp áradat, amelyet éveken át nem hagytam eleredni. Continue reading “Az örök csendesség, a táncoló gyertyafények”

“Il mare delle storie”

“Il mare delle storie”

Olaszországban kétségkívül elkezdődött az idei nyár. A nappalok fülledt levegőbe burkolózva búcsúztatják a tavaszt. A hullámok áztatta, tenger illatú homokos partokat egyre több turista és helyi lakos népesíti be. Tengerparti árusok hangos kiáltásai vegyülnek a tenger morajával. Én így képzelem el a part menti üdülővárosok ébredező, pezsgésre vágyó életét. Számomra a vizsgák nem, hogy nem értek véget, de jóformán el sem kezdődtek, így az efajta mámoros pillanatok még váratnak magukra. Continue reading ““Il mare delle storie””

Levetkőzött szokások – 2. rész

Levetkőzött szokások – 2. rész

Úgy gondoltam, a következő bejegyzésem legyen most egy kis könnyed leírás, mely folytatása annak, hogyan is formálódok, mind testileg, lelkileg és szellemileg az idegen földön töltött hónapok alatt. Az előzőekben kitértem a smink használat leredukálására, szót ejtettem a magassarkú cipők rémálmáról, azaz a kifejezetten meredek macskaköves toszkán utcákról, valamint a kávé függőségem tompításáról. Továbbá természetesen az olasz nyugodtság eléggé ragályos tud lenni, aminek köszönhetően sikeresen napról napra megszabadulok az otthon szerzett mágneses képességemtől, melyel úgy vonzottam magamhoz a stresszt, ahogy a csupros méz Micimackót. Continue reading “Levetkőzött szokások – 2. rész”

Áprilisi vigasságok

Lassan már feltűnően sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Hallgatásomnak nincs különösebb oka, mint, hogy bele vetettem magamat az egyetem és a mindennapok rejtelmeibe. Illetve új laptopot kezdtem el használni, amire átmentettem a régi fájljaimat, a régiről pedig töröltem ezeket, hogy a csigalassúság után elérjem legalább a lajhár szintet. Continue reading “Áprilisi vigasságok”

Levetkőzött szokások – 1. rész

Levetkőzött szokások – 1. rész

Lassan egy fél éve már annak, hogy elkezdtem a tanulmányaimat Olaszországban. Akik Eramuson töltöttek egy félévet az otthonuktól távol, már valószínűleg haza tértek és ott folytatják, ahol távozásuk előtt abbahagyták. Tapasztalatokkal gazdagodtak, megismerkedtek egy másik kultúrával, nyelvel, ami jól fest majd az önéletrajzukban is. Bár nem vagyok az ő helyzetükben és nem tudom mennyire mélyültek el lelkileg, fizikailag vagy mentálisan a hat hónapos utazás rejtelmeiben, abban biztos vagyok, hogy ők másképpen tekintenek a jelenre és a jövőre is, mint például én. Continue reading “Levetkőzött szokások – 1. rész”