“Il mare delle storie”

Olaszországban kétségkívül elkezdődött az idei nyár. A nappalok fülledt levegőbe burkolózva búcsúztatják a tavaszt. A hullámok áztatta, tenger illatú homokos partokat egyre több turista és helyi lakos népesíti be. Tengerparti árusok hangos kiáltásai vegyülnek a tenger morajával. Én így képzelem el a part menti üdülővárosok ébredező, pezsgésre vágyó életét. Számomra a vizsgák nem, hogy nem értek véget, de jóformán el sem kezdődtek, így az efajta mámoros pillanatok még váratnak magukra.

Szeretek a vizsgák közötti pihenőkben ábrándozni a nyár egy régi momentumáról vagy épp elképzelni milyen is lesz az idei. Sajnos egyelőre ezekkel az emlékképekkel, álmokkal kell beérjem. Véleményem szerint, néha elég élénk fantáziával rendelkezem, így kevésbé zavaró, hogy még mindig a négy fal közé vagyok szorulva. Bizonyosan ez lehet az oka annak, hogy gyerekkorom óta a könyvek szerelmese vagyok. Álomba szenderülés előtt, a szüleim által felolvasott esti mesék képesek voltak úgy megragadni a fantáziámat, hogy teljes szereplőjévé tudtam válni egy-egy történetnek. Felcseperedvén se lankadt a lelkesedésem a könyvek iránt, annyi változtatással, hogy én lettem az olvasó és a hallgató is egyben. A legtöbb diákkal ellentétben én majdhogynem az összes kötelező olvasmányt ismertem ‘intim’ közelségből, azaz fogtam őket a kezemben olvasás céljából. Az már más kérdés, hogy némelyiknek nagy szenvedések árán zárult be tartalma…

A kötelező olvasmányoktól eltekintve a romantikus regények ketvelője vagyok. Ami persze nem feltétlenül kell, hogy azt jelentse, bármennyi mézes-mázos, csöpögős, boldogságtól könnyezős jelenetet elviselek. Mert közel sem. Ez egy apró ellentmondás eme történetben. Régebben éltem-haltam az ilyen művekért, ám az utóbbi pár év eseményei ragályosan megváltoztatták mind a látásmódomat a szerelemmel kapcsolatban, mint pedig (sajnos) a fantáziámat. Egy jó darabig képtelen voltam a kezembe venni bármilyen, egy férfi és nő kapcsolatáról szóló olvasmányt. Ha pedig épp valamilyen csoda folytán mégis olvasásba kezdtem, az adott ponthoz érve be is zárultak a lapok tömegei és befejezéstelenül árválkodott tovább az iromány a polcomon. Ezt az elég szembeötlő változást azt hiszem annak köszönhetem, hogy felnőttem, sok csalódás árán, és többé már nem láttam azt a varázst, amitől kislánykoromban csillogó szemekkel párosulva ragyogott a mosolyom. Egy ideig be is zártam a lelkem kapuit és senkit se engedtem se ki, se be, de leginkább utóbbi. Ennek a történetnek pedig, mint minden tündérmesének is, csoda a folytatása… Szóval egy ideje újra olvasok hasonló köteteket és a fantáziám is kezd visszatérni, de ma már mindkettőt kétlábbal a földön járva űzöm.

IMG_5092-01

Mivelhogy ennyire ‘könyvbolond’ vagyok, számomra egy könyvtár, könyvesbolt, antikvárium maga a Mennyország. Talán az egyetlen dolog, aminek vásárlásakor sosem bánok meg egyetlen centet sem, az a könyv. Akárhányszor betévedek egy könyvesboltba, kifelé menet elég ritkán látni üres kézzel. Éppen ezért, ha nagy leszek és a jövőbeli férjemmel és gyerekeinkkel tervezzük a saját házunkat, számomra egy aprócska könyvtárszoba a kincses szigetet jelentené az otthonunkban. Ugyan nem vagyok az ekönyvek ellen és elismerem a hozzájuk megvásárolható ebook-olvasó eszköz előnyét, de én soha, de soha nem fogom ‘megcsalni’ a valódi, papír alapú műveket az elektronikus változatukkal. Ha neten találok egy onnan letölthető olvasmányt, a lefele nyilacskára való klikkelés után mindig a ‘nyomtató ‘ fülecske következik. Hiszen semmi nem tudja jobban pótolni az olvasás élményét, mint egy újonnan vett, gyüretlen borítójú vagy épp egy ütött-kopott, barnult lapjaitól illatozó remekmű. Azt hiszem, ha akármikor veszek vagy fogok a kezembe venni egyet az utóbbiból örökké anyukám egyik jellemző mozdulata fog eszembe jutni. Amint kezébe kerül egy régi könyv, kezeinek első mozdulata mindig az orrához vezette a megbarnult, évtizedeken át történeteket mesélő oldalakat, hogy magukba szívja az iromány illatát.

Ugyan a mostanában elolvasott könyveim közül a legtöbb haza kerül, de még így is büszkélkedik a polcom, valamint hónapról hónapra újabb darabokkal bővül. A legutóbbiakat épp a minap szereztem be egy helyi boltban. Három angol nyelvű könyvet. A kedvenc íromtól való Siena lánya című kötet, valamint a már az egyik bejegyzésemben is említett Napsütötte Toszkána című film papírra vetett változata. Illetve Kinta Beevor: A tuscan Childhood című, eddig számomra ismeretlen könyv.

Tehát az elkövetkezendő ‘fájdalmas’ egy hónapban, ellentétben az otthon élőkkel én az olasz földön tengerpart helyett könyvek lapjainak nyári leírásai közé menekítem el az elmémet a vizsgák elől. Egyelőre.. 🙂

IMG_5138-02

IMG_5127-01

IMG_5136-01

IMG_5107-1-01

IMG_5124-01

Kellemes vasárnapot,

Gréti

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s