Levetkőzött szokások – 1. rész

Levetkőzött szokások – 1. rész

Lassan egy fél éve már annak, hogy elkezdtem a tanulmányaimat Olaszországban. Akik Eramuson töltöttek egy félévet az otthonuktól távol, már valószínűleg haza tértek és ott folytatják, ahol távozásuk előtt abbahagyták. Tapasztalatokkal gazdagodtak, megismerkedtek egy másik kultúrával, nyelvel, ami jól fest majd az önéletrajzukban is. Bár nem vagyok az ő helyzetükben és nem tudom mennyire mélyültek el lelkileg, fizikailag vagy mentálisan a hat hónapos utazás rejtelmeiben, abban biztos vagyok, hogy ők másképpen tekintenek a jelenre és a jövőre is, mint például én. Continue reading “Levetkőzött szokások – 1. rész”

Makacsnak lenni nem mindig kifizetődő

Makacsnak lenni nem mindig kifizetődő

Azért kezdtem el írni a blogot, hogy kiadjam azt, ami bennem van, akár öröm, akár szomorúság, de valahogy, amikor a leginkább szükségem lett volna erre, teljesen megfeledkeztem róla. Egy hét magamban való őrlődés után most először gyulladt fel a villanykörte a fejemben, hogy ugyan eddig miért burkolóztam megint inkább csendbe. Talán túlságosan is személyes a téma, ahhoz, hogy a nagyközönség elé tárjam. Ellenben, hogy mire jöttem rá e pár viharos, majd csendes nap után, nyugodtan közhírré tehetem, hisz csupán általános tanulság. Continue reading “Makacsnak lenni nem mindig kifizetődő”

Egy csipetnyi olasz konyha

Bevallom nem vagyok egy konyhatündér, noha nem azért, mert nem szeretek főzni. Inkább úgy mondanám, hogy nekem a sütés az, ami jobban kézre áll. Imádom bekeverni a különféle torta és muffin alapokat. Nézni őket, ahogy felemelkednek és aranybarnára sülnek a sütő melegében. Minden édességem elkészítésekor igyekszek egy kis kreativitást is belevinni az alkotásba. Talán nem sikerül olyan profin kidekorálni őket, mint egy cukrásznak, de mégsem vagyok csalódott. Úgy szépek, ahogy vannak. A főzésben, ugyanakkor ezt a fajta lazaságot sosem tudtam elérni. Continue reading “Egy csipetnyi olasz konyha”