Kicsit másképp – Esküvői ruha / A little bit differently – Wedding dress

Please scroll down for the english version!

A divat jövője a fenntarthatóság kérdésén, a környezetbarát anyagokon, formatervezésen alapul. Figyelembe véve a divatipar okozta hulladék mennyiséget és a „fast fashion” tendenciáját, a biológiailag lebomló textilek egyre nagyobb hatást gyakorolnak megannyi hazai, de javarészt külföldi tervezőre.

 A világ, mondhatni, legkülönlegesebb bio alapanyaga a pókselyem, amellyel régóta folyamatosan kísérletezik az emberiség. Emellett számos más kreatív és furcsa alapanyag jut a tervezők eszébe, ha a fenntarthatóságról van szó. Legyen az akár emberi csont, szarvasmarha ürülék, mikróbák által előállított organikusanyag, a siker a kutatás végén eddig nem maradt el. Így van ez a gombákból készült szövetekkel is, amely a fenntartható innovációk listáján a legfrissebb. Alkotórészként gombát tartalmazó anyag erős, tartós és könnyen javítható, bőrbarát, illetve nem igényel varrást. A következőkben három olyan divattervezőt mutatok be, akiket megihletett ez az alapanyag. Ők azok, akik terveikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy hamarosan akár mi is gombatextilekből készült ruhákat viseljünk.

mashroom
MycoTEX ruha. Forrás: https://materia.nl/article/mycotex-textile-mushroom-mycelium/

A Holland divattervező Aniela Hoitinik egy MycoTEX névre hallgató anyagból készített ruhát, amelyhez a gomba fonalait használta fel. Fő célja volt, hogy csak myceliumból (gomba vegetatív része) álló, nem szövött textíliát hozzon létre.  Az eljárási folyamat fő mozzanata a  petricsészékben korongformájúra növekedett gombafonalak voltak. A korongokat egymást fedve helyezte el, amivel egy vékony szövet képződött. Ennek felhasználásával kialakította a ruha formáját, amely száraz állapotban nyerte el végleges alakját. Az elkészült ruhát 2016-ban a Dutch Sustainable Fashion Week-en mutatta be. Ezen ruha előállításának előnyei közé tartozik, hogy kevés vizet igényel. A MycoTEX ruhához 12 liter vízre volt szüksége, míg egy pamut póló előállítása megközelítőleg 2500 liter vizet igényel.

A másik főbb személyiség a Biocouture igazgatója, valamint a Biofabricate Nemzetközi Biotechnológiai konferencia alapítója, Suzanne Lee, aki a sportruházat és luxustermékek terén alkalmazza a mikróbák felhasználásán alapuló technológiát. A jelenleg szabadúszó tervező Erin Smith elkészítette az esküvői ruháját egy mycelium tartalmú termékből. A készítményt az Ecovative forgalmazza. A ruha sajnos 1 hét alatt nem készült el, így végül nem abban állt az oltár elé. Azóta viszont legfontosabb elve a „grown-your-own dress”, azaz „termeszd a saját ruhádat”.

weddingdress
Erin Smith esküvői ruhája. Forrás: https://www.huffingtonpost.com/2015/03/04/wedding-dress-grown-from fungus_n_6802422.html

A gomba alapanyagú szövetek rendkívül előnyös tulajdonságokkal bírnak. Nem mérgezőek, antimikrobiálisak, érzékeny bőrűek is viselhetik. Hasonló vékonyságúak, mint a papír, de rugalmasak és kényelmes a viselésük. A környezet számára pozitív hatásúak, könnyű eldobni őket, hiszen biológiailag lebonthatók, így nem szennyezik, sokkal inkább táplálékként szolgálnak más növények számára. Előállításukhoz nem használnak vegyi anyagokat. Továbbá egyszerűen, három dimenzióban alkothatók velük ruhák, a viselőjük kívánsága szerint. Kihívást jelent azonban az idő – és munkaigényes gyártási folyamatuk, amely nehezíti az ipari mértékű terjeszkedésüket. A másik nagy hátrányuk a fogyasztók általi elfogadás, ami könnyen megpecsételheti ezen fenntartható anyagok sorsát.



The future of fashion is based on sustainability, environmentally friendly materials and design. Taking into account the volume of waste generated by the fashion industry and the tendency of „fast fashion”, biodegradable textiles have an increasing impact on many domestic, but mostly overseas designers.

It can be said, the world’s most peculiar organic raw material is spider silk, which has been continually experimenting for a very long time. In addition, many creative and strange materials come to mind of the designers when it is about sustainability. Whether it is a human bone, cattle feces or any organic matter produced by microorganisms, it was always a success at the end of the researches. It is the same case with the mushroom fabrics, which is the latest in the list of sustainable innovations. As a constituent of materials, the mushroom makes the fabric strong, durable and easy to repair. It is skin friendly and does not require sewing. I mention three fashion designers in the following, who was inspired by this material. They are the ones who contribute to the possibility of making dresses wearable in the future produced by mushroom fabrics.

The Dutch fashion designer, Aniela Hoitinik made a dress from a material called MycoTEX, to which she used the hyphae of the fungus. Her main purpose was to create nonwoven textiles from the mycelium (the vegetative part of the mushroom). The main feature of the process was that in the petri cups the fibers get the shape of the cup. After, they placed the mushroom fibers disks together –  by covering a bit each other – they created a thin fabric. By using this, she developed a form of a dress, which gains the final shape in its dried state. The finished clothes were presented at the Dutch Sustainable Fashion Week in 2016. The advantages of producing this garment include that it requires little water. MycoTEX clothing needed 12 liters of water, while a cotton t-shirt requires about 2500 liters of water.

The other major personality is the Biocouture’s director and founder of Biofabricate Interntional Biotechnology Conference, Suzanne Lee, who uses technology based on the use of microbes for producing sportswear and luxury products. The third person, the currently freelance designer, Erin Smith could make her wedding dress because of Suzanne Lee’s Conference. She made her dress from a product containing micelle. The product is distributed by Ecovative who showed their products on the conference. The dress was unfortunately not make in a week, so she did not stand in front the altar in that. But since then, her most important principle is “grown-your-own-dress”.

The mushroom-based fabrics have extremely beneficial properties. They are non-toxic, antimicrobial, gentle to skin. They are similar in thickness to paper but are flexible and comfortable to wear. They have a positive effect on the environment since they are easy to throw away as they are biodegradable. Therefore they do not pollute, but serve as food for other plants. Chemicals are not used for their production. Additionally, the garments can be made in three dimensions with them, as desired by their wearers. However, their time-consuming and labor-intensive manufacturing process in challenging, which makes their industrial expansion difficult. Another major disadvantage is the acceptance of the consumers, which can easily seal the fate of these sustainable substances.

 

Források/Sources:
https://theswatchbook.offsetwarehouse.com/2016/08/24/fabric-made-fungi/
https://materia.nl/article/mycotex-textile-mushroom-mycelium/
http://neffa.nl/
https://www.ted.com/speakers/suzanne_lee
https://shop.ecovativedesign.com/collections/grow-it-yourself

Ki rejtőzik a Lelked jegyzetei mögött? Interjú Perepelica Claudiával / Who is behind the Notes of your soul? Interview with Claudia Perepelica

Ki rejtőzik a Lelked jegyzetei mögött? Interjú Perepelica Claudiával / Who is behind the Notes of  your soul? Interview with Claudia Perepelica

Please scroll down for the english version!

Miután újra elszántam magamat, hogy igenis képes vagyok az írásra és igenis meg tudom szólítani az embereket, úgy döntöttem lesz néhány posztom azon személyekről, akik segítségemre voltak, mint állandó motivációforrások.

Lassan már senkinek nem kell bemutatnom Perepelica Claudiát, a Fashion Capital blog szerzőjét. Bevallom én sajnos csak pár hónapja találtam rá az instagram által felajánlott fotók között, de azóta 2 nap alatt kiolvastam az idén megjelent könyvét, valamint személyesen is sikerült megismerkednem vele.

A legtöbb művész, író számára az egyik legnagyobb ellenséget az inspiráció hiánya testesíti meg. Vannak azonban, akiket a kudarctól való félelem tart vissza, s egyeseket önmaguk. Én az utóbbi időben főként az utolsó két csoportba tartoztam. Sokszor elvesztem a tengernyi fashion blogger posztjai, képei, sztorijai között és hagytam, hogy ismét beszippantson az önmarcangolás örvénye. Saját magam legnagyobb buktatója mindig is én voltam. Nem mások sértő megjegyzései, gúnyos nevetése vagy a kicsinyes „én jobb vagyok nálad” érzés keltése küldött mindig a szakadék szélére, hanem, hogy meghallva ezeket, hagytam beívódni őket a sejtjeimig. Ezeket az önmagunkkal szembeni ellenséges gondolatokat pedig nem lehet egy méregtelenítő kúrával egyszerűen kitisztítani. Azonban most kezdtem el azt érezni, hogy elindultam azon a hosszú úton, amelynek segítségével végleg megtalálom a saját erőmet és hangomat és ezeket persze a későbbiekben használni is fogom merni.

A pár hónapos csend közepette Claudia írásait olvasva úgy éreztem, ő a szinkronhangom. Teljesen más személyiséggel rendelkezünk, de mégis úgy éreztem ő képes hangot adni mindannak, ami bennem van, de nem tudom kiadni.

A hazai blogpiac nagyrésze kezdi teljesen elveszíteni az egyéniségét. Én legalábbis eljutottam oda, hogy az általam eddig követett és nagyra becsült bloggereknél rákattintsak az unfollow gombra. Hogy miért? Mert elfelejtették azt közvetíteni, akik régebben voltak, azáltal, hogy elkezdtek minél több felkérést kapni szponzorált tartalom megjelenítése céljából. Igen, igen, valahogy pénzt is kell keresni. Na de minden áron? Számomra Claudia azon kevesek közé tartozik, akiket mai napig követek, mert mernek önmaguk lenni, mernek nemet mondani és ami a legfontosabb, őszintének lenni. Továbbá nem próbálják az effektekkel teletűzdelt hamis csilli-villi világot az orrod alá tolni, amivel teszem hozzá, nem kis kárt okozhatnának az önértékelésünkben.

IMG-20171217-WA0010-01

Claudiával a könyve bemutatóján találkozhattam, amelyet egy budapesti galériában tartott. Ahogy beléptem, rögtön rám figyelt és barátságosan fogadott. Minden egyes vendégére külön figyelmet fordított és örömmel üdvözölte őket. A hangulat egészen családias volt, hisz ott volt a párja is, aki már a vőlegénye, illetve a családja segítségére is számíthatott a „backstage-ből”. Továbbá sor került élete első beszédére is, ami előtt nagyon izgult és nem is készült előre, de épp ettől sikerült tökéletesre. A beszéde után kérdéseket tehettünk fel neki, valamint nekem sikerült két dedikálás között elkapnom néhány kérdés erejéig. A találkozó után is maradtak bennem megválaszolatlan dolgok, amikről emailben kérdeztem. Ezekre is szívélyesen és mondhatni azonnal válaszolt, amint ideje engedte.

IMG-20171217-WA0007-01

Most pedig fogadjátok szeretettel a kis rapid interjúmat Perepelica Claudiával:

1. Említetted a beszédedben, hogy 1 félévet csúszol a szakdolgozatoddal. Ez a blogírás és a könyv miatt van? Jobban koncentráltál ezekre, mint a sulira?

Igen, igen. Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor a munkámat imádom a sulit már kevésbé. Ugyanakkor maximalista is vagyok, így nem akartam összecsapni a szakdolgozatomat, így tavasszal kerül leadásra.

2. Mi a szakdolgozatod témája?

Visual communication and manipulation techniques. Angolul írom a szakdolgozatomat így még inkább nagyobb odafigyelést igényel, de a téma abszolút érdekes. Cégekről és bloggerekről is egyaránt írok, hogy hogyan lehet fotókat olyan kontextusba helyezni, hogy vágykeltő legyen és az embereket vásárlásra buzdítsa. Milyen technikákat alkalmaznak a cégek, mennyire van köze a pszichológiához és így tovább. A kutatómunkám alatt sok minden érdekességet felfedeztem.

3. Alapvetően hogyan tudod összeegyeztetni a sulit, az írást, az outfit fotózásokat és a magánéletet?

Időbeosztással, odafigyeléssel és prioritással. De van, hogy kifog rajtam ez a feladat, hiszen nagyon maximalista vagyok magammal szemben, ami néha zavaró is tud lenni a munkában, de igyekszem elfogadni, hogy lépcsőről lépcsőre haladjak és közbe élvezzem is az utat. Alapvetően, ami fontos, hogy nem járok éjszakázni, nagyon odafigyelek, kivel töltök időt és figyelek az egyensúlyra. Fontos számomra, hogy ne billenjek ki a munkából és a maradék időmet inspiráció szerzéssel szeretem tölteni.

4. Kik azok a személyek, akik téged a mindennapokban inspirálnak? Vagy ha ez nem személy, akkor mi az inspirációs forrásod?

Elsősorban a Pinterestet szeretem inspirációs forrásként használni, de kétnaponta előveszek egy magazint vagy különböző oldalakat keresek fel. Mostanában az egyik kedvencem a www.whowhatwear.com, akit érdekel a divat annak mindenképpen ajánlom. Ugyanakkor külföldi bloggerek is eszméletlenül tudnak inspirálni. Az egyik legközelebb álló számomra, Negin Mirasheli. Imádom a munkáját, de Chiara Ferragnit is muszáj megemlítenem.

Az inspiráció egyébként nagyon sok helyről érkezhet, ha nyitottak vagyunk a világra. Imádok utazni, olvasni, kreálni. Sokszor munka közben érkezik az inspiráció.

5. Honnan gyűjtesz motivációt? Melyek a személyes kedvenceid az önfejlesztő könyvek közül, amiket ajánlanál másoknak is?

A Válasz című könyv volt talán számomra a leginspirálóbb. A motiváció egyszerűen bennem van. Nem tudom jól érezni magam célok nélkül és ha egy célt kipipáltam jön is a következő. Csinálnom kell és pörgésben szeretek élni, ahol folyamatosan újabb és újabb kihívások vannak. Odafigyelek a környezetemre, nap mint nap vezetek egy albumot ahova fotókat ragasztgatok bloggerekről, helyekről ahova szeretnék eljutni vagy amit szeretnék elérni.

Például most nyomtattam ki, hogy Negin megnyerte az Influencer of the Year díjat a Revolve díjátadón és pár éven belül én is szeretnék eljutni egy ilyen szintre. Cél a külföld, a nemzetközi szint, a tartalmas élet ahol sokat visszaadhatok másoknak.

6. Szó esett arról, hogy a könyv további sorsa még döntés alatt áll, illetve, hogy előadásokat is tarthatnál, viszont van bármi konkrétabb, közelebbi terved is? Ahogy az egyik instasztoridból gondolom, tervezel egy országos körutat a könyveddel. Ezt jól gondolom? Ezen kívül mi az ami még az idén tervbe van véve?

Az idei évből nem sok van már hátra, nagyon tartalmas egy év volt. Így elsősorban a célom, hogy akkreditált hallgató legyek, így van még egy-két vizsgám. Egy új koncepció kialakításán dolgozom és nem titok, hogy a blog nagyon meredeken elível a fashion és beauty irányába. Jelenleg több minden is teszt alatt áll és folyamatosan pörög az agyam, hogy mivel is tudnám megfogni a közönséget ugyanis a mai világban a rengeteg influencer között, muszáj egyedit alkotni. Többet egyelőre nem árulhatok el, de senki nem fog unatkozni.

7. Meséltél arról, hogy jelenleg úgy érzed sok mindent kiírtál magadból és jelenleg inkább a divat és beauty téma felé kanyarodsz, viszont lehetséges, hogy a jövőben megpróbálkozol egy második könyvvel is?

Abban biztos vagyok, hogy lesz még könyvem. A téma az kérdéses.

8. Tudnál kicsit mesélni a hazai divat képviselőit bemutató “album” ötletedről? Főként kikre koncentrálsz? Miért éppen rájuk? Mi a célod vele? Eddig kiket interjúztattál meg a blogodon és miért pont őket kerested fel?

Erre nem válaszolok, ugyanis ez még nem publikus:)

9. Említetted, hogy belekóstoltál már a stylistok munkájába is. Hogyan sikerült ebbe a körbe bekerülnöd? Mik a személyes tapasztalataid?

Igen, volt pár stylist munkám. Legutóbb, én öltöztettem a Mango Blitz nevezetű zenekar klipjéhez a csapatot. Ezt a munkát például egy ismerősöm ajánlotta fel. A blogon látszik a képi világom, a szépérzék is előtérbe kerül így akadnak megkeresések akár stylistként is.

10. Saját véleményed szerint mitől vagy más, mint az itthoni bloggerek többsége?

Erre nem feltétlen keresem a választ, ugyanis nem sok itthoni bloggert követek és nem szeretem magam másokhoz hasonlítani. Valakinek vagy tetszik amit csinálok vagy nem..:)

11. A továbbiakban elképzelhető, hogy az angol mellett oroszul is olvashatóak lesznek a bejegyzéseid vagy inkább Európa és Amerika felé nyitsz és megmaradsz az angolnál?

Hahaaaa, ezen pont tegnap gondolkodtam. Ki tudja mit hoz a jövő, de az már rengeteg munka lenne,ami nem feltétlen hasznos így maradok az angolnál. A legtöbb orosz, ért angolul.

12. Kislányként álmodtál bármikor is arról, hogy ennyire sikeresz leszel és kiadsz majd egy könyvet?

Érdekes dolog ez a siker, mindenkinek mást jelent. Nem feltétlen gondolkodom előre,sokkal inkább csak élvezem, amit csinálok és szeretem a kemény és építő munkát. Kislányként teljesen más jövőt képzeltem magam elé. A modellkedés vonzott a legjobban kislánykoromban, de hamar rájöttem, hogy az nem az én terepem.

 

Azt hiszem, a válaszaiból is kitűnik, mennyire egy őszinte, önmagát adó lány. Mikor a bemutatón arról kérdeztem, mindig is ennyire erős és határozott személy volt e, egy pillanatra elbizonytalanodott és az anyukájához fordult segítségért. Az anyukája szerint mindig is megvolt benne a magabiztosság, mindig tudta mit akar és ki is tartott az ügy érdekében. Mindent megtett és a mai napig meg is tesz azért, hogy elérje, ami az álma. Éppen ezért sokunk számára mind a könyve, mind az írásai nagy mentsvárak, vagy épp segítséget nyújtó pillérek lehetnek abban, hogy a saját utunkhoz visszataláljunk.

Elhagyva a galériát, furcsa érzés fogott el, ami mai napig bennem maradt és fel is erősödött. Azzal, hogy ilyen nyíltan válaszolt a kérdéseimre, annyi erőt adott nekem a félelmeimmel szemben, amire szükségem volt. Mint sokan mások, az évek során ő is sok-sok fájdalmat és tapasztalatot gyűjtött, amiket egyedi módon egy könyvben fogalmazott meg és adta ki magából. Azt hiszem ennél nagyobb motiváció nincs is arra, hogy laptopot vagy papírt és ceruzát ragadjon valaki és írásba foglalja mindazt, amit évekig elnyomott.

Köszönöm neked Claudia, hogy életem első interjúalanya voltál! 🙂

 


 

After re-asserting myself that I am capable of writing and I can catch the people’s attention, I have decided to make some posts about the people who helped me as permanent motivation sources.

I believe I don’t have to introduce Perepelica Claudia, the author of Fashion Capital blog. I admit, unfortunately I have been following her only since some months, but since then I read her book in two days which was published this year, furthermore, I could meet and know her personally as well.

One of the greatest enemy for most artists and writers is the lack of inspiration. However, there are those who are pulled back by the fear from failure and some of them by themselves. Recently, I belonged to the last two groups. I was lost in the dozen of the many fashion blogger’s posts, pictures and stories. In summary, I was overwhelmed by disparaging myself over and over again by the effect of these posts. But, after all these I have to admit that the greatest pitfall of myself have always been me. Not others offensive comments, mocking laughter or the petty „I am better than you” sentences sent me always to the edge of the abyss. But hearing and feeling them I was the one let them get into my body, deeply in my cells and veins. It is not possible to purify these enemy thoughts from ourselves by a simple detoxification. However, I started to feel that I took the first steps on the long way to finally find my own strength and voice and I will be able to use it in the future with confidence.

In the couple of months of keeping silent, reading Claudia’s writings, I felt that she was my synch. We have a completely different personality, but I felt she was able to give voice to all of the feelings that I have but I could not release them.

Most of the market of the Hungarian blogs starts to loose their individuality, almost completely. So at least I got to the point when I clicked on the unfollow button for the bloggers I had been tracking and estimating so far. Why? Because they forgot to convey their real personality who they used to be by getting more requests to show sponsored content. Okay, yes, somehow everyone needs to earn money. But at any price? For me, Claudia belongs to the few bloggers who I still follow, because these girls dare to be themselves, dare to say no, and what is most important, dare to be honest. Moreover, they do not try to put the fake gleaming fantasy world underneath your nose, which I have to say, can make not little damage in your self-esteem.

I met Claudia at her book launch, which was held in a gallery in Budapest. As I entered, she immediately looked at me and greeted me with a warm welcome. She gave particular attention to each of her guests and was glad to welcome them. The atmosphere was quite familiar, because there were some special person from her life on who she could count from the backstage, such as her fiancé or her family. In addition, she was very nervous before her first speech. She improvised as she did not prepare any speech before the launch but therefore it was so perfect at the end. After her speech, we could ask questions, and I could even manage to catch her for a short interview between two dedications. I left from the meeting with unanswered questions that I ask from her in email for what she responded almost promptly as soon as her time allowed.

Now, welcome my quick interview with Perepelica Claudia:

1. You mentioned in your speech that you crawled with your thesis for 1 semester. Is this because of blogging and the book? Were you more focused on these than ont he university?

Yes, yes. If I want to be completely honest, I prefer my work than school. But at the same time, I am maximalist, so I did not want to scamp my thesis, therefore I will graduate in spring.

2. What is the theme of your thesis?

Visual communication and manipulation techniques. I write my thesis in English so it requires more attention, but the topic is absolutely interesting. I am writing about companies and bloggers at the same time like how to put photos into a context to be more wanted (desirable) and encourage people more to buy. Which techniques are used by the companies, how much the psychology is related to this subject and so on. During my research, I discovered many interesting things.

3. Basically, how do you reconcile school, writing, outfit photoshoots and private life?

With timing, attention and priorities. But sometimes I am too much overloaded as I am very maximalist, which can be distracting in my job, but I try to accept it and work step by step and enjoy the way leads to the end of one project. Basically, the important thing is that I am not an overnight person, so I don’t go to parties, I really care about with who and how I spend time. I pay so much attention to this balance. It is important for me not to get out of work and spend my spare time with getting inspiration.

4. Who are the people who you are inspired by everyday? Or if it’s not a person, what is your source of inspiration?

First of all, I like Pinterest as an inspirational source, but I check some magazines in every two days or look at other different pages. Nowadays, one of my favorite is www.whowhatwear.com, that I definitely recommend to the ones are interested in fashion. However, foreign bloggers can unconsciously inspire me. One of my all-time favorite, whose work I admire, is Negin Mirasheli, but I also have to mention Chiara Ferragni.

However, if we are open to the world, inspiration can come from many places. I love to travel, read and create. Inspiration often comes during work.

5. From where do you get motivation? What are your favourite self-developing books that you would recommend to others?

Perhaps, The Answer book was the most inspirational to me. But the motivation is simply within me. I am not able to feel good myself without goals and when I am done with one I look forward what’s coming next. I am doing it and I like to live in an energetic world where there are always new challenges. I keep track of my environment, I have an album where I’m gluing pictures daily about bloggers, places where I’d like to go or what I want to reach.

For example, I’ve printed out that Negin won the Influencer of the Year prize at the Revolve Awards and within a few years I would like to get to such level. The main aim is abroad, to be international, the rich life where I can give a lot back to others.

6. It has been said that the future fate of your book is not decided yet, or that you may make motivation speeches to help others, but is there any more specific, more immediate plan? As I could get some infos from your insta stories, you may plan a tour in the country with your book. Did I think well? What else did you plan for this year?

There are not so many days left from this year and it was a very busy one. So my goal is to be an accredited student for what I still have one or two exams. Now I’m working on a new concept and it’s not a secret that the blog goes very steeply towards fashion and beauty topics. There are some things under testing mode and my brain is constantly busy with how I can catch the readers as in today’s world among so many influencers you have to be unique to get attention. I cannot tell you more for now, but I guarantee that no one will be bored.

7. You said you feel like you released so many feelings of yours now, and you prefer heading towards fashion and beauty. But, is it possible that you will have a second book in the future?

I’m sure I’ll have a new book. The topic is still a question.

8. Could you tell a little bit about your „album” idea of domestic fashion representatives? Mainly on who will you focus? Why on them? What is your purpose with it? So far, you interviewed so many people on your blog. How did you choose them?

I’m not responding to this because it is not public yet. 🙂

9. You mentioned that you had some experienced to work as a stylist. How did you get into this circle? What are your personal experiences?

Yes, I did some stylist work. Last time I dressed the band called Mango Blitz for their new video clip. For example, this work was recommended by one of my friend. On my blog it’s visible how I look the world within the pictures and the sense of beauty is also in the foreground so there are some invitations even to be a stylist.

10. In your opinion, What do you think why you are different from most of the bloggers in Hungary?

I don’t really try to answer for this question because I don’t follow so many domestic bloggers and I don’t like comparing myself with others. Someone likes what I do, someone doesn’t… :))

11. In the future, do you plane to write your posts in Russian as well or you prefer opening for Europe and America and writing only in English and Hungarian?

Hahaaaa, I was thinking about this yesterday. Who knows what will happen in the future, but that would be a lot of work. And it’s not really necessary or useful so I stay in English. Most Russians speak English.

12. As a girl, have ever dreamed of being so successful in the future and even publishing a book?

The success is an interesting thing, it’s different for everyone. I don’t really think about the future, but rather enjoy what I’m doing and love the hard, constructive work. As a girl, I imagined a completely different future. When I was a little girl I was attracted most by modeling, but soon I realized that it was not my field.

 

I think even from her answers, is perfectly visible how honest she is and that she is loyal for being herself. When on the event I asked her if she was always such a strong and definite person, for a moment she became uncertain and turned to her mom for help. According to her mom, she always had confidence in her, she always knew what she wanted. She has done and does everything to achieve her dreams. Therefore for many of us, both her book and writings can be a great cave or a helping hand to go back to our own way.

Leaving the gallery, I felt a very strange feeling in me which remained and even strengthened during the days. By responding honestly to my questions, she gave me so much power against my fear as much as I needed to start my way. Like many others, over the years she also accumulated a lot of pain and experience that she has uniquely transported them into a book. I think there is no any greater motivation than her writings to get a laptop or pen and paper to write out what has been suppressed for many years.

 

Thank you Claudia for being my very first interviewee! 🙂

Give a smile with an advent calendar

Give a smile with an advent calendar

Please scroll down for the english version!

Idén kiváltképpen a felszínre tört bennem a karácsony iránti szeretetem. Nálam sohasem kezdődik elég korán az évnek ezen időszaka. A fa ugyan még nem áll a nappali közepén, a bejárati ajtón azonban már díszeleg a saját készítésű koszorú. A házhoz vezető pár lépcső melletti csupasz bokor tövében pedig ott csillognak-villognak a Flying Tigerből beszerzett Mikulást váró táblácskák.

Gyermekkorunkban magától értetődő volt, hogy apró finomságokat rejtő naptárral indítjuk a decembert. Később azonban, ahogy testvéreimmel, egyesével kezdtük elhagyni a családi fészket már nem kaptak akkora jelentőséget ezek a boldogsághormont termelő dobozok. Ha belegondolunk, legtöbben gyerekeiket lepik meg ezen kalendáriumokkal. Sajnos felnőttek számára valahogy már nem tartozik a karácsonyi hagyományok közé. Ami egyébként nem feltétlenül a napi csokiadag bevitelt, hanem a karácsonyi várakozás varázslatosabbá tételét jelenti. Mostanában ha valamilyen oknál fogva, bármilyen gyermekkori emlékem felé kanyarodom vissza, rájövök, hogy mennyi minden olyan történés, szokás, hagyomány van, amelyek felnőtté válásunk folyamata során lemaradoznak mellettünk. Ennek pedig az esetek 90%-ában nem kellene így lennie. Hol van az megírva, hogy december 24-e előtt csak a gyerekek kaphatnak cukormérgezést a töménytelen mennyiségben kinyitott ablakocskák kifosztása után? Sőt, ki mondta, hogy minden egyes rejtett dolognak szájon át bevehető endorfintermelőnek kell lennie? Mára már elég sok drogéria, parfüméria és egyéb kozmetikai cég rendelkezik sajáttermékes adventi naptárral, ami kalóriabevitel nélkül indítja el a boldogsághormon termelését.

Egy ideje minden évben az ajándékaim mellé a szüleim becsúsztatnak a díszzacskókba egy Müller ajándékkártyát bizonyos összeggel feltöltve. Kiváló felejtőképességemnek hála, majdhogynem minden év karácsonya előtt jut eszembe, hogy jé, nekem ilyenem is van. Mivel az idei az első olyan évem, amikor saját ízlésvilágom szerint díszíthetem a lakást és készíthetek külünféle karácsonyi csoda dekorációkat a párom hatalmas örömére, így úgy döntöttem, ő lesz az első, akit felnőttként megajándékozok egy adventi naptárral. Ennek hála pedig biztos lehetek abban, hogy az ajándékkártyán lévő összeget jó célra használtam fel haszontalan piperék vásárlása helyett. A jótékonyság otthon kezdődik!

Elkészítése nem igényel egy óránál többet, se bármilyen kézügyességet. Bár az tény, hogy egy segítő férfikéznek örültem volna, amikor haza cipeltem a zsákmányt. Mivel tényleg nem ördöngösség, ezért hagyom, hogy a szavak helyett most inkább képek beszéljenek.

IMG_0864-01-01-01

IMG_0872-01-01

IMG_0881-01-01

IMG_0894-01-01

Mivel szeretem a játékos dolgokat és szeretek mások arcára mosolyt csalni, így a finomságok mellé egy egyedi puzzle-lel készültem, amelyen egy általam kitalált karácsonyi történet található. A párom tehát a kilók felszedése mellett 24 napon keresztül gyűjti majd a kirakós darabkáit. A kép utolsó, 25. darabját pedig karácsony estéjén az ajándéka mellett fogja megtalálni. Ezzel biztosítva még egy apró kis csavart a játékhoz.

IMG_0902-01-01

Remélem sikerült másoknak is ötletet és bátorítást adnom, hogy merjünk gyerekek lenni a hétköznapok szürkesége mellett. Hisz nem kell, hogy az ünnepi várakozás is a szokásos teendőink, munkánk elvégzésével teljen. A karácsonyi időszak megengedi nekünk, hogy szabadabbak legyünk és becsempésszünk egy kis könnyedséget a mindennapokba. Akár a napi adventi csokiadag megtalálásával, elfogyasztásával.

IMG_0903-01-01-01

IMG_0913-01-01

 

Kellemes adventi készülődést kívánok,

Gréti

DIY kalendárium: Flying Tiger
Szivecskés ajéndékdoboz: Flying Tiger
Hóemberes textilkosár: Flying Tiger

 


This year, my love for Christmas particularly came up to the surface. This period of the year never starts too early for me. The Christmas tree is not standing in the middle of the living room yet, but my hand-made wreath is already hanged on the front door. The Waiting for Santa boards from Flying tiger are gleaming at the base of the bare bushes next to the stairs leading to the house.

In our childhood it was evident to start the December with a tiny calendar of delicacies. But after years were passing, we left the family nest with my siblings one by one, these boxes of happiness maker lost their importance. If we think about it, people mostly buy these calendars for their children. Unfortunately, these are not included in Christmas habits for adults anymore. The calendars wouldn’t actually be only for eating a daily amount of chocolate but also for making Advent more magical. Nowadays if for some reason I turn back to my childhood memories I realize many events, habits and traditions we have left behind us while becoming an adult. But it shouldn’t happen this way. Where is it written that before 24th of December only children can get sugar poisoning after plundering the windows of the calendars? In fact, who said that every concealed thing should be an endorfin-producing sweet? For now, plenty of groceries, parfumeries and other cosmetic companies have their own calendar that triggers the production of happiness hormone without caloric intake.

Since a while, besides my gifts I got a Müller gift card filled with a certain amount. Thanks to my excellent ability to forget, it comes to my mind that I have the card almost around Christmas time. As this year is the first year that I can decorate the house for my taste and create nice decorations for the great pleasure of my love, I decided to make a DIY advent calendar for my adult partner. And this way I can even be sure that I spent the amount of the card for good reason instead of buying useless cosmetics. Charity begins at home!

The preparation doesn’t require any handicap and doesn’t take more time than an hour. Although, I would be happy to have someone next to me helping carrying the bag filled with chocolate. Since it’s not a daring thing, this time I let the pictures talk on behalf of the words. (Scroll up for the pictures!)

As I really like games and cheering up others, I prepared a unique puzzle with a Christmas story on it and put its pieces next to the sweets to make the calendar more joyful. So my love (while putting on weight) will collect the pieces during the next 24 days (21 left). Furthermore, he will get the 25th, the last piece next to his present on Christmas eve to make sure that I will see his reaction when he will see the whole puzzle in one piece.

I hope I could give some ideas and encouragement to dare to be happy children again during the Advent. It’s not a must to deal with the same boring movements as we normally do during the weekdays. This period of the year let us take the days easy especially if we provide a surprise for every day (like a home-made calendar) for our beloved once.

 

Wish you a lovely preparation for Christmas,

Gréti

DIY calendar: Flying Tiger
Heart patterned present box: Flying Tiger
Snowman textile basket: Flying Tiger

Az örök csendesség, a táncoló gyertyafények

Az örök csendesség, a táncoló gyertyafények

Az idejét nem tudnám megmondani, mikor tartózkodtam az évnek ezen szakaszában a szülővárosomban. Valahogy mindig, minden mást fontosabbnak tartottam, ami némi kivetnivalót ébreszt a lelkemben.

A piac emberekkel tömött, virágokkal és mécsesekkel zsúfolt standjai között állok. Karomon az a két csokor krémszínű virág, amelyet az imént nagymamámmal vásároltunk. Hirtelen felindulásból az orromhoz emelem őket és megérzem gyerekkorom egyik fájdalmas, könnyes arcokkal teli emlékeit idéző illatát. Eljött a halottak napja és nekem hiányzott. Hiányzott, hogy ott legyek, ahol lennem kell. Hiányzott, hogy érezzem a pillanatnyi csendet. Hiányzott, hogy megálljon a mindennapi élet és engedjem, hogy legördüljön az arcomon az a könnycsepp áradat, amelyet éveken át nem hagytam eleredni.

Ugyan távol az elvesztett rokonaimtól is tiszteletemet tudom adni az otthon meggyújtott mécsesekkel, de mostanra már tudom, hogy az nem ugyanaz. Nem ugyanaz, mint ott lenni este, az apró lámpások fényeinek sora között megkeresni a hozzánk tartozó halványan pislákoló sugarat. Felfrissíteni a vázában a virágokat, életre kelteni a mécsesek lelkét. Olyan mintha újra lehetőséget kapnánk. Ha csak néhány percre is, de érezzük a hiány érzésének halványulását, a fájdalom enyhülését. Idén először éreztem megnyugvást a lelkemben. Először tekintettem a lelkek jelenléteként fénylő mécsesekkel teli temetőre csodával telt, ragyogó szemekkel. Életemben először megláttam, milyen szépséget tud létrehozni megannyi ember emlékének örzése. Azt hiszem többé nem lesz fontosabb teendőm október utolsó napján, annál az egy dolognál, amiért egy kicsit újra érezhetem, hogy együtt a családom.

Nálunk otthon Halottak napjának estéjétől Mindenszentek napjának végéig a bejárat melletti viharlámpás mécsesének lángja folyamatosan táncol a szélben. Idén a töklámpás sajnos idő hiány miatt elmaradt, de jövőre biztosan bepótoljuk a párommal. Még akkor is ha ő majd csak nézi, ahogy én faragok. 🙂

 

Kellemes időtöltést a szeretteitekkel,
Gréti

“Il mare delle storie”

“Il mare delle storie”

Olaszországban kétségkívül elkezdődött az idei nyár. A nappalok fülledt levegőbe burkolózva búcsúztatják a tavaszt. A hullámok áztatta, tenger illatú homokos partokat egyre több turista és helyi lakos népesíti be. Tengerparti árusok hangos kiáltásai vegyülnek a tenger morajával. Én így képzelem el a part menti üdülővárosok ébredező, pezsgésre vágyó életét. Számomra a vizsgák nem, hogy nem értek véget, de jóformán el sem kezdődtek, így az efajta mámoros pillanatok még váratnak magukra.

Szeretek a vizsgák közötti pihenőkben ábrándozni a nyár egy régi momentumáról vagy épp elképzelni milyen is lesz az idei. Sajnos egyelőre ezekkel az emlékképekkel, álmokkal kell beérjem. Véleményem szerint, néha elég élénk fantáziával rendelkezem, így kevésbé zavaró, hogy még mindig a négy fal közé vagyok szorulva. Bizonyosan ez lehet az oka annak, hogy gyerekkorom óta a könyvek szerelmese vagyok. Álomba szenderülés előtt, a szüleim által felolvasott esti mesék képesek voltak úgy megragadni a fantáziámat, hogy teljes szereplőjévé tudtam válni egy-egy történetnek. Felcseperedvén se lankadt a lelkesedésem a könyvek iránt, annyi változtatással, hogy én lettem az olvasó és a hallgató is egyben. A legtöbb diákkal ellentétben én majdhogynem az összes kötelező olvasmányt ismertem ‘intim’ közelségből, azaz fogtam őket a kezemben olvasás céljából. Az már más kérdés, hogy némelyiknek nagy szenvedések árán zárult be tartalma…

A kötelező olvasmányoktól eltekintve a romantikus regények ketvelője vagyok. Ami persze nem feltétlenül kell, hogy azt jelentse, bármennyi mézes-mázos, csöpögős, boldogságtól könnyezős jelenetet elviselek. Mert közel sem. Ez egy apró ellentmondás eme történetben. Régebben éltem-haltam az ilyen művekért, ám az utóbbi pár év eseményei ragályosan megváltoztatták mind a látásmódomat a szerelemmel kapcsolatban, mint pedig (sajnos) a fantáziámat. Egy jó darabig képtelen voltam a kezembe venni bármilyen, egy férfi és nő kapcsolatáról szóló olvasmányt. Ha pedig épp valamilyen csoda folytán mégis olvasásba kezdtem, az adott ponthoz érve be is zárultak a lapok tömegei és befejezéstelenül árválkodott tovább az iromány a polcomon. Ezt az elég szembeötlő változást azt hiszem annak köszönhetem, hogy felnőttem, sok csalódás árán, és többé már nem láttam azt a varázst, amitől kislánykoromban csillogó szemekkel párosulva ragyogott a mosolyom. Egy ideig be is zártam a lelkem kapuit és senkit se engedtem se ki, se be, de leginkább utóbbi. Ennek a történetnek pedig, mint minden tündérmesének is, csoda a folytatása… Szóval egy ideje újra olvasok hasonló köteteket és a fantáziám is kezd visszatérni, de ma már mindkettőt kétlábbal a földön járva űzöm.

IMG_5092-01

Mivelhogy ennyire ‘könyvbolond’ vagyok, számomra egy könyvtár, könyvesbolt, antikvárium maga a Mennyország. Talán az egyetlen dolog, aminek vásárlásakor sosem bánok meg egyetlen centet sem, az a könyv. Akárhányszor betévedek egy könyvesboltba, kifelé menet elég ritkán látni üres kézzel. Éppen ezért, ha nagy leszek és a jövőbeli férjemmel és gyerekeinkkel tervezzük a saját házunkat, számomra egy aprócska könyvtárszoba a kincses szigetet jelentené az otthonunkban. Ugyan nem vagyok az ekönyvek ellen és elismerem a hozzájuk megvásárolható ebook-olvasó eszköz előnyét, de én soha, de soha nem fogom ‘megcsalni’ a valódi, papír alapú műveket az elektronikus változatukkal. Ha neten találok egy onnan letölthető olvasmányt, a lefele nyilacskára való klikkelés után mindig a ‘nyomtató ‘ fülecske következik. Hiszen semmi nem tudja jobban pótolni az olvasás élményét, mint egy újonnan vett, gyüretlen borítójú vagy épp egy ütött-kopott, barnult lapjaitól illatozó remekmű. Azt hiszem, ha akármikor veszek vagy fogok a kezembe venni egyet az utóbbiból örökké anyukám egyik jellemző mozdulata fog eszembe jutni. Amint kezébe kerül egy régi könyv, kezeinek első mozdulata mindig az orrához vezette a megbarnult, évtizedeken át történeteket mesélő oldalakat, hogy magukba szívja az iromány illatát.

Ugyan a mostanában elolvasott könyveim közül a legtöbb haza kerül, de még így is büszkélkedik a polcom, valamint hónapról hónapra újabb darabokkal bővül. A legutóbbiakat épp a minap szereztem be egy helyi boltban. Három angol nyelvű könyvet. A kedvenc íromtól való Siena lánya című kötet, valamint a már az egyik bejegyzésemben is említett Napsütötte Toszkána című film papírra vetett változata. Illetve Kinta Beevor: A tuscan Childhood című, eddig számomra ismeretlen könyv.

Tehát az elkövetkezendő ‘fájdalmas’ egy hónapban, ellentétben az otthon élőkkel én az olasz földön tengerpart helyett könyvek lapjainak nyári leírásai közé menekítem el az elmémet a vizsgák elől. Egyelőre.. 🙂

IMG_5138-02

IMG_5127-01

IMG_5136-01

IMG_5107-1-01

IMG_5124-01

Kellemes vasárnapot,

Gréti

Levetkőzött szokások – 2. rész

Levetkőzött szokások – 2. rész

Úgy gondoltam, a következő bejegyzésem legyen most egy kis könnyed leírás, mely folytatása annak, hogyan is formálódok, mind testileg, lelkileg és szellemileg az idegen földön töltött hónapok alatt. Az előzőekben kitértem a smink használat leredukálására, szót ejtettem a magassarkú cipők rémálmáról, azaz a kifejezetten meredek macskaköves toszkán utcákról, valamint a kávé függőségem tompításáról. Továbbá természetesen az olasz nyugodtság eléggé ragályos tud lenni, aminek köszönhetően sikeresen napról napra megszabadulok az otthon szerzett mágneses képességemtől, melyel úgy vonzottam magamhoz a stresszt, ahogy a csupros méz Micimackót.

Az embert, ahogy külső behatások érik reflexszerűen reagál azokra. Berögzült viselkedéssel próbál egy-egy szituációban helyt állni, új kihívásokra stratégiákat gyártani. Nekem ez a sok-sok év, amit a világra jöttöm óta igyekszem tanulásra fordítani, soha nem volt még annyira jövedelmező, mint most. Talán a felnőtté válás vagy az egyedüllét teszi, de úgy érzem sikerül egyre inkább rátalálnom arra az énemre, aki mindig is bennem volt felfedezetlenül. Ugyanakkor, mint egy normális emberi lénynek a szeretteim támogatására nekem is szükségem van, épp úgy, ahogy ők is számítanak rám. A több száz kilóméternyi távolság megtanított az őszintébb és örömtelibb ölelésekre, a boldogságtól ragyogó mosolyom felvillantására, valamint annak a szeretetnek a tényleges megélésére, amely bármely összetartó családot jellemezni tud. Nem kell rögtön azt hinni, hogy eddig hamiskásak lettek volna az öleléseim, vagy éppen a mosolyom. Csupán többször fordult elő velem, amíg otthon laktam, hogy nem úgy reagáltam a jelenlétükre vagy a segítségükre, mint ahogyan az illendő lett volna.

Másokkal és saját lényünkkel való kapcsolatunk meghatározó, de leginkább romboló hatású pontja lehet a különféle közösségi oldalak használata is. Természetesen tisztelet a kivételnek hiszen egy üzleti profilnak nem lehet akkora hátulütője, mint a magánszféránk megosztásának. Én éppen ezért 100%-os magabiztossággal merem kijelenti, hogy amióta évente nagyjából 4 alkalommal lépek fel a facebook oldalamra, minden sokkal könnyebbé vált. Hogy őszinte legyek hiányoznak a régi szép idők, amikor minden közelebbi hozzátartózom és barátom fejből tudta egymás születésnapját és nem egy, a honlap által küldött értestés miatt kívántak minden jót az illetőnek. Eltűnik az emberek személyisége, egyesek átesnek a ló túloldalára és már ők maguk sem tudják, mit jelent a magánélet. Jönnek a versengések, a trágár szavak használata a híroldalon és a saját egyénünk lejáratása. Nem beszélve a társadalmi különbségek hatalmas szakadékká való módosulásáról. Sajnos legtöbb esetben egy-egy fotó már nem arról szól, hogy megörökítünk egy csodálatos pillanatot és mennyire természtes, könnyed mindenki mosolya. Nem. Manapság fontosabbak lettek a márkák feltüntetése és az éppen felkapott hely “szponzorálása”. Ilyenkor sokan elfelejtik, hogy sosem a cimke a lényeg, hanem a viselője. Tény és való, hogy vannak pozitívumai ezen oldalaknak, de ezek miatt közel sem kell éjt nappallá téve az interneten lógni. Elegendő addig nézegetnünk, amíg nem sínyli meg se egy kapcsolatunk, se a személyigésünk.

Az életünk lendületéhez inspirációra van szükségünk, amik bármikor, bárhol, bármekkora mennyiségben ránk találhatnak. Csakhogy az inspirálódás nem annyival jár, hogy elkönyveljük magunkban az általunk kifejlődött gonodolatokat, ötleteket, majd ugyanúgy csendben visszaülünk szépen a popsinkra. A kreatív embereket nem azért hívjuk kreatívnak, mert a fejükben léteznek olyan gondolatok, amik esetleg másokéban nem. Egy apró “csoda” különbözteti meg őket a többiektől. Abból, ami megszületett az elmélyükben, képesek és mernek tárgyakat, szavakat, képeket, hangokat alkotni az egyéni érzékükkel. Meglehet, hogy félnek mások véleményétől, de nem félnek lépést tenni, azért, amiről tudják, hogy közelebb hozza őket a valódi lényükhöz. Nekem az utóbbi időben rengeteg inspirációra volt szükségem, hogy ismét gép elé tudjak ülni és szavakat mondatokká, majd egy egységes szöveggé formálni. Amikor valakinek nem szándéka kitűnni, de mégis valamilyen módon egyedibb lesz a tömegnél, mindig fogják érni ellenszenves, sértő megjegyzések. Ennek dacára csak azért is fel kell emelni a fejünket és csinálni, amit szeretünk. Mert mi tudjuk a legjobban mire van szükségünk és nem mások fogják helyettünk eldönteni. Szép magyarsággal szólva megtanultam kihúzni a fejemet a homokból és ezentúl igyekszem több időt szentelni arra, ami boldoggá és kreatívvá tett és tesz.

Habár a lélek tartja össze az én-t, nem elég csupán a lelki megújulásra összpontosítani. A test és a lélek egyek, következésképpen mind a kettőre egyaránt kell ügyelnünk. Számomra a testi megújulást a lassan 3 hónapja tartó tudatos testmozgás jelenti, ami a kardió azaz futás, jóga és a domborulatokat formázó gyakorlatok kombinálását jelenti. Ennek a témának egy külön bejegyzést szentelek, így itt most abba is hagyom ennek az új szokásomnak taglalását.

Úgy érzem ez a szokásokról szóló kis leírás közel sem ért a végéhez, így mindenképpen számíthattok folytatásra. Mára viszont ideje egy kicsit felállnom és megmozgatnom a testemet is…

Kellemes és szép hétvégét mindenkinek,

Gréti

Áprilisi vigasságok

Lassan már feltűnően sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Hallgatásomnak nincs különösebb oka, mint, hogy bele vetettem magamat az egyetem és a mindennapok rejtelmeibe. Illetve új laptopot kezdtem el használni, amire átmentettem a régi fájljaimat, a régiről pedig töröltem ezeket, hogy a csigalassúság után elérjem legalább a lajhár szintet.

Eredetileg nem ilyen bejegyzést terveztem, csakhogy a húsvéti ünnepeket otthon töltöttem, előtte pedig egy prezentációra kellett koncentrálnom, így az ahhoz elképzelt fotókat még nem sikerült elkészítenem. De a következő írásaim valamelyikében mindenképpen szerepelni fognak.

Mivel elég sok minden történt velem azóta, hogy nem írtam, gondoltam beszámolok róluk. Két része osztottam a cikkemet, hiszen két nagyobb témáról szeretnék beszélni.

Először is az említett prezentációt szeretném kicsit részletezni, mert számomra nagyon jó élmény volt, mind elkészíteni, mind bemutatni, hiszen nagy elismerés volt a jutalmam érte. Nem kell nagy dologra gondolni. Az illető tanárnak kellett előadnom az általa tanított tantárgyból. A téma teljesen szabadon választható volt, ugyanakkor még az év elején kaptunk néhány témát támpontként. Én ezek  közül választottam egy olyat, ami közelebb állt hozzám és a számomra a legérthetőbb volt, ami nem volt más, mint Az elektron transzport lánc az eukariótákban, ha mond ez bárkinek bármit is. 21 diás előadást készítettem, amit nagyjából 35-40 perces beszéddel körítettem, persze mindezt angolul. Számomra már az is meglepő volt, hogy képes voltam anélkül elmondani mindent, hogy az apró hajtásnyomokat megsínylett papírjaimba egyszer is belenézzek. A diasoromba beleszőttem az órai anyagot, illetve a témához kapcsolódó cikkekben talált érdekességeket. Amik nagy meglepetésemre a tanár érdeklődését is eléggé felkeltették. Valóban tényleg sikerült olyan tudományos cikkekre rábukkannom, amik a tananyagot összekötik az emberi testtel, illetve a rákkutatással. A lényeg a lényeg, hogy az úgymond feleletem maximális ponttal zárult, illetve tanár urat annyira érdekelték a hozzá felhasznált referenciák, hogy elkérte az előadásomat további tanulmányozásra.

Az eset nem feltétlenül az eredmény miatt ragadt meg bennem ennyire, hanem inkább azért, ahogyan elkészítettem a ppt-met és felkészültem az előadásra. Nem először fordult elő, hogy vizsgaként ki kellett állnunk és prezentálnunk a tananyagot. És épp ez ami bennem nagyon megragad. Sokkal eredményesebbnek tartom ezt a tudásunkról való számadási formát, mint például egy zárthelyit. Itt azt érzékelem, hogy próbálnak arra nevelni minket, hogy legyünk minél önállóbbak és széles látókörűek, valamint legyünk bátrak és merjünk kiállni a tömeg elé.
Otthon a legtöbbször csak arra koncentráltam, ami a leadott tanagyagot közre fogja. Végül is miért foglalkoznék bármi mással, ami a témához köthető, de mi órán nem vettük, illetve időszűkében szóba sem jöhetett egy-két érdekesség iránti kicsapongás. Örültem, ha azt be tudtam fejezni, ami muszáj volt a kiváló, vagy épp csak a jegy megszerzéséhez. Ez a módszer azonban rengeteg átszenvedett éjszakát és görcsösen szétizgult napot jelentett. Számomra az állandó stressz ellen Olaszország volt a megfelelő gyógyír. Bár nem rögtön az elején, de idővel kezdtem belátni, hogy teljesen felesleges felspanolnom magamat olyan, az egyetemmel kapcsolatos dolgok miatt, amiket egyébként lazán teljesíteni lehet. Ehhez azonban kellett az ő rendszerük, amivel megtanultam sokkal nyugodtabban venni az akadályokat. Nem feltétlenül minden tanárunk olasz, de 99%-ban igen, amitől magától értetődik, hogy már csak az órára is örömmel megyek be és hallgatom az adott tantárgyat, hiszen nem egy begyöpösödött, mogorva, a diákok felé kétszínű, tipikus oktatói mentalitással rendelkező tanárral szemben ülök a padban. Kivételek természetesen mindig vannak és hatalmas tisztelet is értük. Viszont tudtommal nem azért megy valaki tanárnak, hogy elvegye a diákok életkedvét, valamint eltántorítsa a már régóta hőn áhított szakmától. Félre értések elkerülése végett leszögezném, hogy hálás vagyok minden egyes magyar tanáromnak, azért amit kaptam tőle és nélkülük nem is tartanék ott ahol tartok… Igen, ezt az utolsó megjegyzésemet egy csepp szarkazmussal illetném. Itt egyébként köthetném még az ebet a karóhoz és belemehetnék e komplex témába, de nem ez a célom, úgyhogy inkább visszatérek az olasz oktatáshoz. Egy szó, mint száz rengeteget fejlődtem, amióta kint vagyok. Mind az angolom, mind az idegrendszerem, mind pedig a tanulási készségeim. Az olaszomról ezt még nem mondhatom el akkora magabiztossággal, de ez most mellékes.

Amint már korábban említettem, itt valóban arra tanítanak, hogy magadért csinálod, amit csinálsz, illetve ha egy bizonyos tantárgyon belül egy adott témakör felé neked nagyobb az érdeklődésed, akkor engedik, hogy afelé bontakozz ki és bővítsd a tudásodat akár az óra, akár a vizsga keretein belül. Temérdek olyan mondatot hallottam már felnőttek szájából, hogy erre igenis szükséged lesz később, illetve, hogy sosem tudhatod mikor lesz rá szükséged. Valóban. De ha mégse annyira biztos, hogy használni fogom azt a tudást, miért ne inkább arra fordítanék több figyelmet, aminek biztosan hasznát veszem majd a későbbiekben? Talán így a hatalmas érdeklődési körrel vesződő diákok is könnyebben találhatnák meg és koncentrálhatnának arra, ami valóban érdekli őket. Én speciel nagyon érdekesnek találom a rákkutatást, és többször kerültem már vele köszönőviszonyba, de nem a tanagyag kapcsán. A prezentációm készítésekor azonban első alkalommal beleszőhettem az órán tanult anyagba és vizsgálhattam meg közelebbről, hogy hogyan is működik egy mutálódott sejt. Tény, hogy nem mentem bele kutatói mélységig a témába, de legalább engedték, hogy azt tanulmányozzam, ami érdekel. Egy egyszerű mezei vizsga keretein belül. Bennem ez az, ami nyomot hagyott. Mégpedig azért, mert ez az a módszer, ahogyan egy diák képes önmagát fejleszteni és nem csak holmi ki tudja hány éves tanagyag bemagolásával.

Húsvéti ünnepek

Ugyan az áprilisi tréfákból kimaradtam, az otthon töltött húsvétból nem. Hazaérkezésem másnapján első dolgom volt megkeresni a hűtő mélyén lapuló sonkát és kolbászt tartalmazó dobozt. Szokásomhoz híven, amit kiskorom óta imádok, azt csak dobozostól megfogom, az ölembe veszem és kipukkadásig tömöm vele a pofazacskóimat. Mondanom sem kell a sonka-kolbász kombóval is ez történt, minden egyes reggelen.

Sajnos a család nem teljes egészében volt jelen a szokásos húsvéti reggelin, majd a későbbi ebéden, amit én kifejezetten sajnáltam. De bele kell törődnöm, hogy ahogyan idősödünk és kerülünk egyre távolabb a családi fészektől, már az ünnepek sem feltétlenül telnek ugyanúgy. Ahogyan ezt már többször is megtapasztalhattuk. Mindezek ellenére a hagyományos nőnemű egyedek nyakon öntése egy palack ásványvízzel most sem maradhatott el. Idén pedig kivételesen nagy adagra sikerült. Anyukámmal hajszárítóval szárítgattuk a csurom vizes ruhadarabjainkat. Persze, ha ez még nem lett volna elég, – már miért is lett volna – az égiek is meglocsoltak minket, ám a szertartás előtti mondókájuk elmaradt. Helyette csípős szél kísérte dermesztő hideggel köszöntött a tavasz. Szinte már szégyelltem magamat, hogy a napsütötte Toszkánából haza mertem dugni a lábamat. “Szerencsémre” ezt a csodálatos időjárást sikerült vissza is hoznom Sienába. Amióta itt vagyok nagyrészt szakadt az eső és hideg volt a levegő, vagy épp komor felhők takarták el a napot. Semmi baj igazából, hogy távozásom óta verőfényes napsütéses meleg idő van Budapesten… Nincs harag. Főleg miután mindezt sikerült megkoronáznom egy igen jó kis megfázással is.

Nem igazán sikerült a publikum elé tárható fotókat készítenem a húsvéti étkekről, de a pocakom nagyon élvezte amit adtam neki. Nem meglepő módon bátyám és anyukám főzte az ebédet, amihez egy szavunk nem volt. Annyira habzsoltuk az élvezeteket, hogy nem kellett megszólalnunk ahhoz, hogy lássák mennyire ízlik, amit elénk raktak. Anyukám párolt zöldségeket készített spárgával, amiért én élek-halok. Nem könnyű tökéletes állagúra párolni, de neki mindig sikerül. Imádom, ahogy harapáskor roppan, de mégis könnyeden szétolvad a számban. A bátyám négyféleképpen pácolta be a hatalmas adag csirkemellet, amikért még sütés előtt összefolyt a nyál számban. Köretként karfiolpürét csinált, aminél szerintem nincs jobb és könnyebb egy húsos étel mellé. Tény és való, hogy én mindenevő vagyok, ebből adódóan nagyrészt mindent megeszek, amit elém tesznek, de az idei húsvéti ebéd különösen mennyei volt.

Bár sajnálom kicsit, hogy nem tölthettem Olaszországban a húsvétot. A halloweenhez vagy a karácsonyhoz hasonlóan kíváncsi voltam, ők hogyan is készülődnek erre az igencsak vallási ünnepre. Ugyan az idén erről lemaradtam, de remélem jövőre a családdal együtt tudjuk megtapasztalni az itteni hagyományokat.

 

Szép hétvégét,

Gréta